Incoterms és vám: ki nyilatkozik, ki fizet, és milyen értéket kell megadni

Mi az Incoterms-paritás?

Az Incoterms a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) által kiadott szabályrendszer. A hatályos verzió, az Incoterms 2020, 11, három betűvel jelölt szabályt tartalmaz. Mindegyik meghatározza, hol szállítják le az árut, mikor száll át a kockázat az eladóról a vevőre, és ki viseli a szállítás, a biztosítás és a vámformalitások költségeit.

Az Incoterms-paritást mindig egy hely („FCA Debrecen” vagy „CIF Budapest”) és a verzió („Incoterms 2020”) kíséri. Nem szabályozza sem a tulajdonjog átszállását, sem a fizetést: ezek az adásvételi szerződés kérdései.

A 11 Incoterms 2020 szabály

• EXW (gyártelepi átadás): a vevő mindent átvesz az eladó telephelyétől, beleértve a kiviteli vámkezelést is
• FCA (fuvarozónak átadva): az eladó a kiviteli vámkezelt árut a vevő által megjelölt fuvarozónak adja át
• CPT (fuvardíj fizetve): az eladó fizeti a fő fuvarozást a megállapodott helyig
• CIP (fuvardíj és biztosítás fizetve): mint a CPT, a biztosítást az eladó fizeti
• DAP (leszállítva a rendeltetési helyre): az eladó a rendeltetési helyre szállít, az árut nem rakja ki, és nem vámkezelteti behozatalra
• DPU (leszállítva a rendeltetési helyre, kirakva): mint a DAP, de az eladó kirakja az árut
• DDP (leszállítva, vámfizetve): az eladó mindent visel, beleértve a behozatali vámkezelést, a vámot és a héát
• FAS (hajó oldala mellé szállítva): tengeri szállítás, átadás a hajó oldala mellett a berakodási kikötőben
• FOB (költségmentesen a hajó fedélzetén): tengeri szállítás, átadás a hajó fedélzetén a berakodási kikötőben
• CFR (költség és fuvardíj): tengeri szállítás, az eladó fizeti a fuvardíjat a rendeltetési kikötőig
• CIF (költség, biztosítás és fuvardíj): tengeri szállítás, mint a CFR, a biztosítást az eladó fizeti

Ki intézi a vámformalitásokat?

Az EXW kivételével minden Incoterms-paritásnál az eladó intézi a kiviteli formalitásokat. A DDP kivételével mindegyiknél a vevő intézi a behozatali formalitásokat, és fizeti a vámot és a héát.

Mindkét szélsőség problémákat okoz a gyakorlatban. EXW esetén a külföldi vevőnek olyan országban kell kiviteli vámkezelést intéznie, ahol nincs letelepedve, és az eladónak nehéz lehet bizonyítania az áru kilépését, így igazolni a héamentességet. Az FCA általában előnyösebb. DDP esetén az eladónak a vevő országában kell behozatali vámkezelést intéznie: uniós EORI-számra, gyakran képviselőre van szüksége, és előfordulhat, hogy nem kapja vissza a befizetett behozatali héát.

Hogyan módosítja a paritás a vámértéket

Az Európai Unióban a vámérték magában foglalja a szállítási és biztosítási költségeket az uniós belépési helyig. A számlázott árat ezért a paritás szerint kell módosítani:

• EXW, FCA, FAS, FOB: az EU határáig tartó szállítás és biztosítás nincs benne az árban, hozzá kell adni
• CFR, CPT: a fuvardíj benne van, az esetleges biztosítást hozzá kell adni
• CIF, CIP: a fuvardíj és a biztosítás a megállapodott helyig benne van; ha ez a hely az EU határán túl van, a belépés utáni szállítási költség levonható, ha külön feltüntetik
• DAP, DPU, DDP: az ár tartalmazza az EU-ba történő belépés utáni szállítást (levonható, ha külön feltüntetik), és DDP esetén a behozatali vámot és héát, amelyek nem részei a vámértéknek

Gyakori hibák

• Számla Incoterms-paritás vagy hely megjelölése nélkül: a vámhatóság és a szállítmányozó nem tudja, mely költségek szerepelnek benne
• FOB vagy CIF használata légi vagy közúti szállításnál, holott ezek a szabályok a tengeri és belvízi szállításra vonatkoznak
• Az EXW vagy FOB ár bejelentése a határig tartó szállítás és biztosítás hozzáadása nélkül
• DDP alapú értékesítés EORI-szám vagy képviselő nélkül a behozatal országában
• Eltérő Incoterms-paritás a számlán, a szerződésben és a szállítmányozónak adott utasításokban

Gyakori kérdések